Prológus (2)

Prológus 2.
Peter Pettigrew büszkén nevetve rohant a sikátorokon át.Azt viszont még mindig nem tudta eldönteni,hová helyezze el a kislányt,aki folyton csak sírt,sírt és sírt.
-Fogd már be te zajongó szörnyeteg! Pontosan olyan idegesítő vagy mint.... - És akkor beugrott neki egy név. - Pontosan olyan idegesítő vagy mint Rita Collins,igen,igen..hmm..hozzá viszlek el.Áháháhá! - Elővette a pálcáját,és behoppanált,Collinsékhoz.
Rita Collinsról annyi,hogy gyönyörű és nagyon veszélyes.Nem egy ismert Halálfaló,ő inkább csendben végzi a munkát.Hosszú,göndör fekete haja és fekete szeme van.Az alkata mint egy kígyóé,ami nem olyan szép.Közép magas,na és hihetetlenül nagyképű..
-Csak mert ki irtott tizenkét mugli családot...Pff.. - Morogta Féregfark,a kislány pedig megint bömbölni kezdett. - Te semmi másra nem vagy képes,csak bömbölni? Talán ki kéne téged tenni egy út szélére.. - Mondta,majd berontott a szép házba.Rita Collins egy másodpercig a kényelmes fotelban ült,macskájával ölében valami filmet nézett,de csak egy másodpercig.Amint meglátta a torz férfit,fogta a pálcáját,azt pedig Féregfark torkához szorította.
-Mit.Akarsz? - Szótagolta a nő selymes hangján,amitől Peter gonoszul elvigyorodott.
-Egy megbízás...-
-Eszedbe ne jusson még egyszer ide jönni,különben megöllek.Épp elég az hogy a Nagy úrt legyőzték,még te is idetolod a ronda képedet? Pff! Még van képed ide jönni,és parancsokat osztogatni? - Förmedt rá Rita,Féregfark pedig nem várt dolgot tett.
-Crucio! - Kiáltott Féregfark,és kárörvendő tekintetét,a szenvedő nőre helyezte. - Nos,megváltozott már a véleményed,kedves Rita? - A nő kínlódott,de aztán megszólalt.
-Milyen.... - Zihálva vette a levegőt,aztán felordított. - Mi-Milyen megbízásról...van szó? - A hangja gyengén és fájdalmasan csengett,Féregfark eltette a pálcáját,és ránézett.
-Jó.Ez a hangnem már jobban tetszik.Nos,mivel..Én nem leszek Elérhető,nem tudom meddig..... - Peter elvörösödött,elővette a kislányt és odanyújtotta Rita elé,aki láthatóan meglepődött.
-Mit csináljak vele? Öljem meg,vagy.. -
-Ne!.. Képezd ki! Légy az anyja! Csinálj belőle Halálfalót,egy..egy Vadászt.És talán...Helyettesíti a vetélésed okozta veszteségedet.. - Rita villámgyorsan előhúzta díszes pálcáját,és vissza adta az átkot Féregfarknak.
-Imperio! - Kiáltotta a nő,Féregfarkot pedig egyenesen a konyha felé vezette.A torz ember úgy zihált mint egy kutya,közben pedig kivett egy kést a tartóból.
-Ne! Mit csinálsz?! Hogy képzeled?  - Üvöltötte Pettigrew,aztán belevágott a saját vállába.Ordított,sírt,őrjöngött és tovább vagdosta magát,Rita pedig élvezettel nézte.
-Ha még egyszer az arcomba vágod hogy meghalt a lányom,esküszöm odaadlak a Dementoroknak te elmebeteg!
-HAGYD ABBA TE ALLJAS KIS..... - Rita meglendítette a kezét,Féregfark pedig eltűnt.
Rita Collins leült a kényelmes bőr fotelbe,és már majdnem elaludt mikor meghallotta az első nyöszörgést.Azt sem tudta mit csináljon.Nevelje fel a Sötét Nagyúrnak,hogy aztán ugyan úgy muglikat és más varázslókat öljön? Elsőre nem tűnt olyan rossz ötletnek,de ennek a kislánynak olyan ártatlan arca volt,hogy az ember azt hitte még egy legyet sem tudta lecsapni.Vagy...Tegye ki az utcára,esetlen pusztítsa el?
-Nem.Azt nem... - Morogta,felvette a szemüvegét és megcsodálta a babát.Éjfekete haja és mandulavágású zöld szeme volt.Kivételesen gyönyörű kislány..Először nem akarta felvenni,sőt még megérinteni sem,de a kísértés erős volt,hiszen Rita csak akkor érintett kisbabát,mikor az orvos közölte hogy a lánya halva született.
-Egy utolsó érintés,utolsó ölelés..És te most itt vagy..Új esély.. - Mondta,majd kigördült az első könny,és magához ölelte a kislányt,aki ekkor azonnal abba hagyta a sírást.
Így lett Ritának,a Halálfalónak kislány,bár az elmúlt tíz évben azon volt hogy elfelejtse az anyaságot és azt a szörnyű szomorúságot.
-Igen...Igen..A neved Zoey..Zoey Collins...