Prológus
A Winter street 66. számban lakó Christmas úr és neje büszkén mutogatták újdonsült lányukat,illetve lányaikat.Igen,Mr. és Mrs.Christmas igen csak meglepődtek,amikor a nyolcadik hónapban kiderült hogy ikereket várnak.Azóta majdnem két kerek hónap telt el,és méltóságteljesen mutogatták a pompás kislányokat.A kis csemetéket Beth és Levinia Christmas-nek nevezték el.A szomszédokat egyenesen lenyűgözte a lányok szépsége,ami ugyan nem volt meglepő,hiszen Christmas úr egyenesen jóképű és sármos fiatal ember volt.A haja sűrű fekete volt,meg hatalmas kék szeme,a szikársága és magassága még rátett egy-két lapáttal.Chery Christmasről nem is beszélve.Szép nőies alakja,szőke haja és zöld szeme volt,de férjével,Jimmel szemben ő kicsi és törékeny.
Jim Christmas egy londoni egyetemen tanított,és most pont oda igyekezett,amikor megpillantotta kíváncsi szomszédját,Mr.Steven Grimes éppen a havat sepregette,amikor felnézett és elmosolyodott.
-Reggelt,Jim! Hogy van a kis család? - Kérdezte komoly érdeklődéssel Steve,s letépett két szár fagyöngyöt. - Tessék,gondoltam a lányok örülnének neki.
Jim elvette a virágokat,vissza rohant a házba,mert már így is késésben volt,majd beletette a két kiságy melletti vázába.
-Látjátok ezeket a kis fagyöngyöket? Éppen olyan gyönyörűek mint ti vagytok,én kicsikéim. - Csókot nyomott lányai,és felesége arcára,majd szaladni kezdett a kocsija felé,de előtte odaszólt Mr.Grimes-nak.
-Köszönöm a virágokat Steve! Nagyon tetszett a lányoknak! - Kiáltotta az autójából Jim.
-Ezt örömmel hallom! - Jim gázt adott az autónak,amikor vészes nyivákolás hallatszott kintről.
-A mindenit Sündör! Már megint az autó alatt aludtál? - Mormolta Mr.Christmas megkönnyebbülten,amiért sikerült időben megállnia.Sündör egy vörös kiscica,amit a lányok születése előtt,egy héttel vettek.Bethi és Levi nagyon megszerették,és már automatikusan családtagnak tekintették.
A Christmas család semmiben nem szenvedett hiányt.Volt pénzük,szép ház,boldog család...és egy titok.Jim húga és férje.Silvania Christmas és Clark Lankford.Jim nagyon szerette a húgát,de sajnos nem találkozhatott vele,mert félt hogy észrevennék,és azt nem szabad mert Sylviát megbüntetik érte.Hogy miért? Azért mert boszorkány,és ő meg felesége is azok.Sőt Silvania férje,Clark is.
Jim gyorsan elhessegette a gondolatot,és az útra próbált összpontosítani,de nem igazán sikerült.Eszébe jutott hogy van egy fiuk,akinek meglehetősen furcsa neve van.Cedrik Lankford,aki szinte ugyan abban az időben született mint a lányok.Nem tudta hogy néz ki,mert vagy egy éve nem találkoztak.
Az egyetemen töltött hat óra meglehetősen fárasztó volt Christmas úr számára,és már alig várta hogy viszontlássa imádott családját.Ránézett az órájára és a mutató fél hármat jelzett.Jelenleg december tizenhetedike van,és ez azt jelenti hogy a lányai egy hónapja és tizenhét napja jöttek világra.
-Pont Halloweenkor.. - Motyogta nevetve,és rögtön a fejéhez kapott.Eszébe jutott hogy holnap van Chery születésnapja,és ajándékot kell vennie.Éles kanyarral visszafordult,és elindult a belvárosi plázába.Ott aztán válogathatott magának az ember! Főleg ha az a pláza Londonban volt,tele emberekkel,ami nem csoda,hiszen nem sokára karácsony.
Jim rájött hogy a vásárlás egyáltalán nem olyan könnyű és szórakoztató mint ahogy a legtöbb nő gondolja,hisz fogalma sem volt mit vegyen Cherynek.Vajon egy új ruhát? Esetleg egy táskát,vagy sminket? Nem.Egyiket sem.
Betért egy takaros kis ékszerboltba,ahol a gyémántok fénye megcsillant az erős fényben,és Jimnek azonnal megakadt a szeme egy smaragdzöld fülbevalón és a neje gyönyörű szeme jutott eszébe.
Elégedetten hagyta el a plázát,közben szörnyűlködve nézte hogy már besötétedett.Kétszáz dollárt hagyott az üzletben,de úgy gondolta nagyon is megérte.Ha ezzel örömet okozhat a feleségének,akkor miért ne? A telefon kijelzőjére pillantott,aztán elkerekedett a szeme.Kerek húsz nem fogadott hívást jelzett a kis mobil.Öt jött Cherytől,és............Tizenöt Silvitől?
-Mi lehet ennyire fontos? - Töprengett Jim,miközben Silvania telefonszámát tárcsázta.Nem volt válasz,és azonnal érezte hogy valami nincs rendben,ezért rálépett a gázpedálra,és igyekezett hazafelé.
Fogta az akta táskáját,belemélyesztette a fülbevalót az egyik zsebbe,és már épp indult befelé amikor valaki hátulról megfogta a vállát.Annyira megijedt hogy azt hitte kiugrik a szíve.Mikor megfordult,Silvania,nagy,aggodalmas,kék szemébe nézett.Egy nagy fekete pulcsit viselt,fekete farmernadrággal,és bakanccsal.Megpróbálta összefogni rakoncátlan fekete haját,de pár összeborzolt,fekete tincs kilátszott a kapucni alól.
-Végre itt vagy! Gyere! Menjünk be! - A húga elkezdte befelé vonszolni a bátyját,és amikor beértek a meleg,fényáradattal ellátott házba,a nő levette a kapucnit,de az arca még mindig aggodalmas volt.
-Mi a baj? - Kérdezte Jim,és érezte hogy borzalmas félelem kerítette hatalmába.
-Minden! Pakoljatok! El kell tűnjetek És........- Mielőtt folytatta volna éles csattanás hallatszott a bejárati ajtó felől,majd minden honnan szilánkok kezdtek röpködni.Egy görnyedt,undorító ember állt az ajtóban.A kezében pálca volt,és mögötte fekete alakok sorakoztak.A férfi alacsony volt,ritka,seszínű haja kócosan meredt a levegőbe,félig eltakarva kopasz feje búbját.A szája gonosz mosolyra húzódott,amitől kilátszottak szintén undorító,sárgás fogai.Alkatánál fogva pocakos ember volt,pontosan olyan volt mint egy patkány.Jim és Silvania zihálva vették a levegőt,majd a nő díszes pálcájáért nyúlt.
-Capitulatus! - Kiáltotta,és azzal kiverte a férfi kezéből a pálcát időt nyerve maguknak. - Gyerünk,fel! - Jim nem gondolkodott,azonnal felrohant az emeletre,ahol meglátta felesége ijedt arcát.
-Ezek meg miért vannak itt? - Üvöltötte Jim,aztán lépteket hallott.Silvania mit sem törődve odament az ajtóhoz és elmormolt valamit.Az ajtó előtt egy buborékszerűség lebegett,és a túloldalról áthallatszott a sötét emberek erőlködése.
-Halálfalók.Követőket gyűjtenek Voldemort mellé.Könnyebb nekik ha már beléjük van nevelve a vérszomj,így gyerekeket is elvisznek! - Chery rohant a lányokért,összeszedte a legfontosabb holmikat mint például cumi,pár darab pelenka,és Sündör.Vissza akart menni a férjéhez és boszorkány sógornőjéhez amikor kicsapódott az ajtó,és egy hatalmas zöld fénysugár eltalálta.
-Avada Kedavra! - Kiáltotta a patkányszerű ember,aztán nevetve nézte ahogy Mrs.Christmas a padlóra ejti a holmikat és meghal.Silvania azt a parancsot adta ki bátyjának hogy rohanjon,és ő tette is.Közben őrjöngött,csapkodott,dühöngött.Miért pont velünk? Miért pont most? Miért pont Chery,és miért nem én? Ezek a megválaszolatlan kérdések keresztezték elméjét,és megint hallani vélte a csapkodást,szikrázást.Látta ahogy az öt sötét emberből már csak kettő van,a patkányember pedig dühösen előkapja a pálcáját és azt kiabálta hogy "Ne hagyjatok tanúkat,nekem csak a kölykök kellenek!" Mikor Jim ráeszmélt hogy ez mit is jelent,azonnal felment benne az adrenalin és lányaiért rohant.
-Öld meg a nyavalyás boszorkányt! - Kiáltotta elviselhetetlen hangon a patkányember,és egy hatalmas csattanást lehetett hallani,aztán egy puffanást.Pontosan Jim lábánál landolt az utolsó sötét ember,de jelen pillanatban az sem érdekelte volna ha elkezd énekelni,rohant tovább a lányaiért.
-Azt hiszem Silvi meghalt... - Motyogta sírva. - És ha nem menekülök el akkor én is és az ikrek is megfog.A pálcám ott van fent..
Kezében a lányokkal óvatosan elindult a bejárati ajtó felé,amikor valaki elragadta tőle a zöldszemű Leviniát,majd mint egy gepárd,futni kezdett.
-Féregfark! Megszökik! - Kiáltotta kétségbeesetten Silvania,homlokán egy hatalmas sebbel,de mielőtt kieszelhettek volna egy tervet,Jim rohanni kezdett a patkányember után.Tudta hogy valószínűleg meg fog halni,ezért átadta a kék szemű Beth-t a húgának,majd mindkettőnek nyomott egy puszit az orcájára.A kislány teljes hangerővel sírni kezdett Silvania karjában.
-Neeeeee! A halálba rohansz! - Ordította a nő torkaszakadtából,de a férfi eltűnt egy zöld villanás közepedte.
-Cshhh,kicsim.Minden rendben lesz.Cshh kis bogaram.. - A zokogó nő hirtelen meghallotta a rendőrség szirénáját,fogta a szintén síró kislány és behoppanált.
Egy darabig így fortyogott magában,aztán felordított.Nem nagyon érdekelte hogy meghallják-e vagy sem,hiszen már rég nem Londonban volt,hanem Godric's Hollow-ban.Jobban érezték magukat ez tény,de Silvania akkor is tudta kinek a műve volt ez.
-Voldemort... - Suttogta,és feltűnt neki hogy ő is és Beth is vacog.Betért egy közeli kis kocsmába,ott pedig elsajátítottak egy boxot,és Silvania lázasan gondolkodni kezdett a másik ikerről,Leviniáról.Talán bántani fogják? Nem,ugyan dehogy.Valószínű hogy Voldemort nem csak őket támadta meg.Követőket gyűjt.Könnyebb neki úgy,ha a gyerekekbe már bele van nevelve a sötétség.
Addig-addig töprengett,amíg a kis Beth el nem aludt.Fogalma sem volt honnan szerezhetne legalább egy törölközőt,esetleg egy pokrócot amivel betakarhatná,mert igazság szerint Sündör elég kevés volt hozzá hogy e téli estén melegen tartsa.Váratlanul egy meglehetősen szigorú küllemű nő jelent meg,orrán szögletes szemüveggel, amely kissé le volt csúszva. A nő szoros kontyba csavart fekete haja egyenletes volt.Egy smaragdzöld köpönyeget viselt,a kezében pedig egy kék pamutpokrócot tartott.Mosolygott mikor meglátta a nőt,és átnyújtotta a pokrócot,amivel betekerte a kislányt.
-Üdvözlöm Silvia,maga is ünnepelni jött? - Silvia felnézett a nőre,aki hátra hőkölt mikor meglátta hogy Silvania arcán könnyek fojtak végig.
-Ünnepelni? Azért mert a fél családomat egy órája irtották ki?
-Ó,Merlin! Az nem lehet...Én..Én,ne haragudjon kedves..Nem tudtam...Ó ez borzalmas! Jim és Cheryl,olyan kedvesek voltak...
-Bocsásson meg kedves Minerva,de miért kéne ünnepelni? - Kérdezte megint a síró Silvania.
-Ó,hát maga még nem is tudja....Voldemort elbukott. - Minerva szavai éles tőrként hasítottak Silvania szívébe.
-De hát az nem lehet! Egy órával ezelőtt ölte meg az öcsémet és a feleségét! Az unokahúgomat pedig a szemem elől vitte el,és nem tehettem semmit! - A nő rázni kezdte a fejét,és lebiggyesztette az ajkát.Minerva a szájához kapott.
-Sajnos halálfalók még mindig vannak,és amit Peter Pettigrew kapott feladatnak nem Vold....Nem Tudjukki adta ki.Ő az egyik leghűségesebb szolgája,nem fogja olyan könnyen feladni.Ő elbukott Silvania.De sajnos áldozatok mindig vannak....
-Kik? - Silvaniát majd' megölte a kíváncsiság,de amikor Minerva kimondta a neveket,menten kővé dermedt.
-Lily és James Potter,és ez még nem minden.Azt is mesélik,hogy Potterék fiát,Harryt is el akarta pusztítani,de... nem sikerült neki. Nem bírt elbánni azzal a kisgyerekkel. Harry Potterrel,nem tudni,miért és hogyan,de egyszerre elhagyta az ereje - ezért nincs köztünk többé. - Silvania ismerte Lily Pottert.James-t nem annyira,de vele is találkozott párszor.Aranyos nő volt,kedves,és szerény.
-Borzalmas hogy meghaltak....Olyan kedves teremtés volt mindkettő.Na,és mi a helyzet a gyerekkel? - Kérdezte szomorúan Silvania.
-Pontosan ezért vagyunk itt.Hagrid elviszi a mugli rokonaihoz,és ott majd gondját viselik... - Látszott Minerván hogy hozzá tenné a "remélhetőleg" szót,de nem tette.A kisvendéglőbe belépett egy férfi.Magasságban egy átlagos ember kétszeresét tette ki, széltében pedig legalább öten elfértek volna a bőrében.Egy szó mint száz,a jövevény tűrhetetlenül nagy volt. És a külseje... A hosszú csimbókokban lógó fekete haj és szakáll mögül szinte ki se látszott az arca; a tenyere akkora volt,mint egy kukafedél, bőrcsizmás lába pedig a kukákra emlékeztetett.Vastag, izmos karjai közt egy pokróccsomót szorongatott.Ahogy közelebb ért a boxhoz,látni lehetett a kisfiú fekete buksiját,amin egy villám alakú sebhely éktelenkedett.
-Üdv Hagrid! Készen áll? Dumbledor professzor nem sokára itt lesz. - Suttogta Minerva McGalagony,és közben a fiút tanulmányozta. - Ó,milyen tapintatlan vagyok! Hagrid,ő itt Silvania Christmas,a kis csöppség pedig...pedig..
-Beth Chrsitmas,nagyon örülünk. - Mondta tudálékos hangon Silvia,és kezet fogott Hagriddal.
-Úgy szint! Lám,a kislány nem sokkal lehet idősebb a kis Harrynél,ha jól látom.Imádni való,a haját és a szemét magától örökölte! - Mondta Hagrid,és közben fogalma sem volt,hogy e szavak mennyire fájhatnak a nőnek.Szomorúan elmosolyodott,és így szólt.
-Ő,ő a bátyám kislánya,nem rég haltak meg...
-Jaj a mindenit! Őszinte részvétem,én tényleg,tényleg nem tudtam.. - Az óriás szeméből egy könnycsepp gördült,de erőt vett magán és folytatta. - Ne vegye tolakodásnak hölgyem,a bátyja és a családja,hmm,mikor távoztak az élők sorából? - Silvaniának tetszett,ahogy Hagrid megválogatta a szavait,és kedvesen így szólt.
-Egy-két órával ezelőtt,megtámadtak a Halálfalók..Beth-t még megtudtam menteni,de Jimet,Chery-t és Leviniát már nem..... - A nő leborult az asztalra és sírni kezdett,vigyázva nehogy felkeltse a kislányt.
-Merlin szakállára....Ha Tudjukki egy-két órával ezelőtt "megy el",akkor talán...
-Talán még most is élnének. - Fejezte be Silvia.A vendéglőben szokatlanul nagy csend volt,ezért vigyázniuk kellett,mert még valaki meghallja hogy Róla beszélnek.
-Miért van ilyen nagy csönd? Hiszen ha Voldemort kudarcot vallott akkor ünnepelni kéne,nem? - Találgatott McGalagony,aztán váratlanul egy férfi lépett be.Magas volt, ösztövér és igen öreg.Ez utóbbira ősz haja és szakálla engedett következtetni - mindkettő olyan hosszú volt,hogy be tudta tűrni őket a derékszíjába. Hosszú talárt viselt, földet söprő bíborpalástot és magassarkú,csatos csizmát.Kék szeme szinte szikrázott orra hosszú volt és olyan görbe, mintha legalább két helyen eltört volna.Ezt az embert Albus Dumbledore-nak hívták.
Amikor belépett az ajtón,még nagyobb csend lett a kis kocsmában,páran pedig odamentek hozzá kezet rázni.
Kezében egy levélszerű papírt és egy bélelt kiskosárt tartogatott
-Potterék, igen, én is azt halottam.....igen...a fiuk....Harry. - Hitetlenkedett egy öreg,kék palástos magas férfi.
Dumbledor odasétált a boxhoz,és szomorú tekintettel kezet rázott mindenkivel.
-Azért nem ünnepelnek - még, - kedves Hagrid,mert Voldemort még egy órája,itt volt Godric's Hollow-ban.Ó szegény Lily és James....Hatalmas csalódás.. - Dumbledore,Silvaniára pillantott és elmosolyodott. - Kegyedet még nem ismerem.A nevem Albus Dumbledore!
-Nagyon örvendek uram.A nevem Silvania Christmas,igazán nagy megtiszteltetés hogy találkozhatok önnel. - Mondta büszkén Silvia,és Dumbledore szeme megtelt szomorúsággal.
-Ön az a kisasszony,akinek a bátyja családját lemészárolták a Halálfalók? - Kérdezte mélységes szomorúsággal a professzor úr.
-Igen...Igen én vagyok.De hallottam hogy Voldemort.... - A név hallatán több ember is felé fordult,de őt egy cseppet sem zavarta. - Hallottam hogy elbukott,és ennek szívből örülök.Lehet egy kérdésem?
-Természetesen,Silvania. - Dumbledore együtt érző tekintete megnyugtatta a nőt,és a kérdés csak úgy kicsúszott belőle.
-Elviszik Pettigrew-t,az Azkabanba? - Silvania hangja erőteljes és szomorú volt.Ugyan ki ne akarná a családja gyilkosát börtönben látni?
-Erre a kérdésre sajnos nem tudok választ adni.Minden a Mágiaügyi Minisztériumon múlik.
-Értem.És mi lesz az unokahúgaimmal? - A többesszám hallatán Hagrid és Dumbledore meglepődtek.
-Többen vannak kedves?
-Igen,Levinia.Féregfark elragadta.Nem láttam hogy megölte volna,csak elvitte.Kérem segítsen! - Esedezett Silvia a professzornak,aki megfogta a kezét és azt mondta.
-A kislánynak nem eshet baja.Pettigrew azért vitte el hogy Halálfalót csináljon belőle,de akkor sem ő fog róla "gondoskodni". Leviniát jó kezekben van,és biztos vagyok benne hogy látni fogják egymást.
-Értem,köszönöm.Nekünk most viszont mennünk kell.Látszólag mindketten fáradtak vagyunk. - A békésen alvó Beth-re pillantott,aki az igazak álmát aludta.Hatalmas megkönnyebbülés volt Silviának hogy a kislány,aligha fog emlékezni a ma este történtekre.De ő igen.....Ő látta ahogyan a bátyját,s annak családját,a halálfalók lemészárolják,és látta ahogyan elviszik Leviniát...Na igen,Silvania akár mennyire is fáradt lesz,legalább egy hétig biztosan nem fogja lehunyni a szemét.
- Nekünk is mennünk kell.Tulajdonképpen azért jöttem,hogy elhelyezzem Harryt a nagybátyjánál és a nagynénjénél.Immár ők az egyedüli rokonai.
- Ezt nem mondhatja komolyan... Azokról az emberekről beszél, akik a Privet Driveon laknak? - McGalagony felpattant a helyéről. - Dumbledore, ezt nem teheti meg! Egész nap figyeltem őket. Nincs még két olyan ember a világon,akik kevésbé hasonlítanának ránk. No és a fiuk... Séta közben egész úton az anyja lábát rugdosta, és bömbölve követelte az édességet.Ezek közé akarja bedugni Harry Pottert!?
- Itt van a legjobb helyen - jelentette ki Dumbledore ellentmondást nem tűrő hangon. - Ha nagyobb lesz, a nagybátyja és a nagynénje majd felvilágosítják. Írtam nekik egy levelet; abban mindenről részletesen beszámolok.
- Levelet írt? - McGalagony lerogyott a padra. - Komolyan úgy véli, hogy ezt egy levélben el lehet magyarázni? Ezek az emberek nem fogják megérteni Harryt! Ő híres lesz, sőt: élő legenda! Azon sem csodálkoznék, ha ezt a napot a jövőben Harry Potter Napjának hívnák. Könyveket írnak majd róla, és a mi világunkban minden gyerek ismerni fogja a nevét!
- Ahogy mondja. - Dumbledore szigorú pillantást vetett a professzorra félhold alakú szemüvege mögül. - Nincs az a gyerek,aki ezt ép ésszel kibírná.Még járni sem tud, de máris híres ember! Ünneplik őt egy hőstettért,amire nem is fog emlékezni! Értse meg, jobb lesz neki, ha csak akkor szerez tudomást erről, amikor már meg tudja emészteni.
McGalagony professzor válaszra nyitotta a száját, aztán meggondolta magát. Nyelt egyet, és így szólt:
- Igen... hogyne, teljesen igaza van.Akkor menjünk is...Még egyszer sajnálom a családját Silvania.Vigyázzon a kislányra.Viszlát! - Mondta McGalagony és kisietett az Üstből.
-Legyen erős,és nevelje fel büszkén Beth-t. - Mondta Dumbledore,és utoljára megszorította Silvia vállát.
-Sok szerencsét! - Felelte az Elérzékenyült Hagrid,és ő is kisietett a kocsmából,ahol Silvia és a kicsi egyedül maradtak.
A nő körbe tekerte a babát,a McGalagonytól kapott kék pokróccal,és kilépett a gyönyörű,havas éjszakába.A baba mocorogni kezdett,aztán hangosan felsírt.
-Cshhh,mi a baj? Éhes vagy? Talán fázol....Merlin szakállára! - A nő felsikoltott,amikor meglátta hogy Beth alkarja belső felén egy zöld kis kígyó tekergett.Esküdni mert volna hogy a kislány tüsszentett egyet,aztán egy másodperc múlva már aludt is.
-Mi a csuda ez? Hogy a........ - Eszébe jutott,hogy amikor Chery a lányokat igazgatta,az ajtó kicsapódott,és őt eltalálta a gyilkos átok,miközben Beth kezét fogta.
-Túl fáradt vagyok most ehhez.... - Mormolta és belépett a meleg házba.
A barátságos kis házban nem volt ugyan semmi extra,de már maga a kinézete megigézte a többi "embert".Az elől lévő kert pázsitja eredetileg élénkzölden szokott világítani,azonban most fehér hó takarót terítettek.A rózsabokrokat és a rózsa lugast végig csillogó jég borította,amit a benti fények megvilágítottak.A házban egy földszint és egy emelet volt,amin a vendégszobák voltak,lent pedig a kis konyha,a vidám nappali,és a nyugodt,közös hálószoba.Abban a pillanatban hogy belépett,meglátta férje,Clark,aggodalmas arcát,ő pedig azonnal átölelte.
-Mi történt? Jól vagy? - A szeme a kislányra vándorolt,nem kellet semmit sem mondani a nőnek ahhoz hogy tudja,nem sikerült megmenteni őket.
-Sajnálom.
-Mostantól,mi fogjuk gondját viselni,és nem fogom engedni hogy bárki bántsa.Magam fogom kiképezni.Nem fog sem iskolába járni,sehová!
-Na,de drágám..Minden ifjú boszorkánynak kötelező részt venni az oktatásokon...Ezt te is nagyon jól tudod.
-És ha csak én tanítanám? Az nem lehets...-
-Silvia...Rajta van a nyomjel..Ami azt jelenti hogy a minisztérium tizennyolc éves moráig minden tüsszentéséről tud.A Roxfort biztonságos.Elhiheted.
-Hát jó...Még átgondolom...
-Várjunk... - Clark szeme elkerekedett a döbbenettől,amint meglátta a kígyót a kislány alkarján.Aztán még jobban,amikor eszébe jutott hogy neki két unokahúga van.
-Hol van Levinia? - A hangja éles volt és érezni lehetett rajta hogy mindjárt sír.
-Pettigrew kitépte Jim kezéből.Halálfalót fog belőle csinálni.Nem bántják.. - Silvania ásított egy hatalmasat,majd folytatta. - Kérlek...Lefektetnéd? Elfér még Cedrik mellett? Hulla vagyok,a mai nap után meg főleg.... - Clark bólintott,majd felvitte a kislányt a gyerekszobába.
-Megnyugszom......Megnyugszom..... - Suttogta az ágyban fekvő Silvania,aztán csendben álomba sírta magát.