2014. december 20., szombat

3.Fejezet

3.Fejezet
Beth
A roxmorts-i kocsikban ültünk,mikor Zoey közölte hogy este eljövünk bulizni.
-Bulizni? Kinek a bulija lesz? - Kérdezte Dimitri izgatottan.Zoey elvigyorodott,majd tapsikolva azt mondta.
-Silas személyesen hívott meg este a Három Seprűbe.Nem mintha akkora cucc lenne.....Uramisten imádom a bulikat! A mugli világban legalább elmentem harmincra! Jó,jó...Valamelyik eléggé vad és őrült volt,de esküszöm hogy nem csináltam semmit! - Mentegetőzött,és közben feltartotta mindkét kezét,amitől megijedtem.Ó,merlin.Még mindig nem szoktam meg hogy kettő van belőlem.
-Tök jó,egy kis baráti kiruccanás! Hé,lányok,van kedvetek eljönni velem ruhát venni? Ma péntek van,szóval hétvége.Ami engem illet,nem a taláromban akarok szórakozni. - Vonta meg a vállát.Bevallom,izgatott a dolog.A mugli világban nem jártam bulizni.Ráadásul,lehet hogy erre a bulira el sem mehetek Cedrik engedélye nélkül...A pokolba! Cedrik!
-Hé..Öhm..Izé,Zoey.Valamit tudnod kell. - Kérdő tekintettel néztek rám.Képzeletben megforgattam a szemem,majd folytattam. - Van egy bátyám.Hatodéves,a neve Cedrik.
-A pokolba! Hogy nem jutott eszünkbe! Sajnáljuk Z. - Kiáltotta Bette,majd azonnal felkaptam a fejem és elvigyorodtam.
-Z? Ni csak,valakinek van egy új beceneve.
-Z! Ez tetszik! - Kiáltott fel "Z",majd újra hozzám fordult. - Ami a bátyádat....Illetve talán bátyánkat illeti,szívesen megismerkednék vele,már ha nem ájul el mint Ájulós Dimitri. - Dimitri enyhén vállba verte Zoey-t,majd azt mondta:
-Nekem nem ez a becenevem! Az én becézésem Damien.Talán lehetnél mostantól Z,a hangya.
-Hagyd abba! - Nevetett fel Z. - Szóval.Ma mindannyian bulizni fogunk.De előbb a vásárlás.....Hű!
Kinéztem az ablakon és legszívesebben én is felkiáltottam volna.A suli csodásan festett (ez egy mugli szájából fura lenne,az ottani gimik hasonlítanak a kazamatákra. Penész- és izzadtságszag árad belőle, a dekoráció pedig börtönre vagy elmegyógyintézetre emlékeztet.) Emellett a Roxfort igazi kastély volt,az ablakok irányából pedig barátságos fény szűrődött ki.Sötétnek kel­lett volna lennie, hiszen az éjszaka kellős közepén jártunk, a hold azonban fényesen világított.
-Sosem tudom ezt megszokni.... - Motyogta Damien,mi pedig egyetértően bólogatni kezdtünk.
Amikor bementünk,az lett volna a normális hogy szívrohamot kapok (ha a sulit ennyire gyönyörűnek találom,akkor a nagyteremről ne is beszéljünk!)
Amint bementünk a diákok azonnal elfoglalták a helyüket az asztaloknál,a tanárok pedig már ott várakoztak.Hiába,nem lehet azonnal a helyükre parancsolni a másod-,harmad éves diákokat,szokás szerint izegnek-mozognak.Velük ellentétben mi azonnal elfoglaltuk a helyünket a Griffendél asztalánál,és alig vártam hogy ehessek valamit.Az álmodozásom Z szakította félbe.
-Hát,akkor én megyek,nem sokára találkozunk! - Azzal elviharzott a Mardekár asztalához Damiennel együtt.
Zoey
Z elég furán érezte magát,amint beléptek a nagyterembe.Láthatóan még senki nem szúrta ki hogy pont ugyan úgy néz ki mint a griffendéles Beth Lankford.Z kiszemelt magának egy rést,ahol senki sem ült,de mielőtt elindulhatott volna,valaki meg fogta a vállát.
-A fenébe Silas..Megijesztettél. - Mondta Z nagyokat sóhajtozva,mire a fiú elnevette magát.
-Ennyire ijesztő vagyok?
-Nem,csak éppen nem szoktam meg hogy valaki mögém lopakodik és halálra rémiszt.
-Jó,bocs.Gyere,ülj oda hozzánk! - Silas már elkezdte húzni valamerre,de Zoey tiltakozott.Semmi kedve nem volt odaülni két-három ismeretlen emberhez.Főleg nem Malfoy félékhez.
-Hé,ne....nem szeretnék,eléggé hozzá vagyok szokva a magányhoz.Jó nekem ez így. - Mondta Z mosolyogva,mire Silas csak még jobban elkezdte húzni.
-Azt már nem! Különben is,meg akarnak ismerni.Hallani akarják az iker történetet,ráadásul én is bírlak.....Nem jó látni hogy egyedül ülsz.
Z nem vitatkozott,és hagyta hogy Silas elvonszolja a pokol tornácára.Zoey arra számított hogy több felső tízezerből való fiú fogja méregetni,de nem így történt.Mikor leültek,Zoey két mosolygó lánnyal és egy szőke hajú fiúval találta szembe magát.
-Sziasztok! Hadd mutassam be Zoey Collins-t! Zoey, hadd mutassam be a három szerintem legnormálisabb embert a Mardekár házban. - Zoey szégyenlősen leült,majd kezet fogott a barátságos néppel.
-Szia! Patricia Nolan vagyok,de hívj csak nyugodtan Pat-nek! Nagyon örülök! - Patricia viszonylag kedves volt,ami meglepte Zoey-t.A külseje alapján,elképzelhetőnek tűnt,hogy csak hason szerűekkel barátkozik.Hosszú szőke haja a válláig ért,és meleg barna szeme barátságosan csillogott.
-Khm,az én nevem Gerarty Marks,örülök. - A következő lány haja sötét volt,és amikor biccentett Z-nek sűrű haja meglibbent körülötte.A Gerarty mellett ülő fiú,úgy nézett Zoey-ra,mintha egy érdekes múzeumi tárgy volna.Kétség kívűl jól nézett ki,de az arcán volt valami kisfiús.Kék szeme csak úgy csillogott.
-Ian Browser vagyok,hallottuk hogy van egy ikred akivel most találkoztál... - Szögezte le Ian majd a következő pillanatban Beth futott be aminek Z kimondottan örült.Legalább nem kell a buta kérdésekre válaszolnia.
-Hé Z! Ööö,mizu? - Beth megpróbált laza lenni ami kétség kívül nem ment neki.Ennek ellenére Zoey testvérhez méltóan üdvözölte és megölelte.
-Segíts! - Suttogta majd színlelt jó kedvvel vissza fordult.A három diák kiszáradt szemekkel bámulták őket,csak Silas mosolygott barátságosan.Ez kétségkívül bejött Zoeynak.
-Ti csak most találkoztatok? - Kérdezte Patricia kíváncsian,de legalább már ő is mosolygott.
-Igen,fent a vonaton,hát nem nagyszerű? - Felelte Beth izgatottan és megint Zoeyhoz fordult. - Hé,az lenne a legjobb ha most találkoznál Cedrikkel.Jézusom már jön is!
-Várj!...Mi?
-Itt vagyok Beth,mit szeretnél mondani? - Kérdezte Beth bátyja.Magas és jóképű volt,griffendéles és izgatott.
-Szóval.Amit most látni fogsz az lehet hogy lesokkol,megijeszt,vagy boldoggá tesz.De az is lehet hogy dühössé.... - Beth hirtelen maga elé rántotta Zoey-t,Cedrik pedig csak nézett.Mint egy birka.
-Khm,izé,Helló. - Zoey azt sem tudta hol áll a feje.Cedrik csak állt és nézett.Két perc kínos csend után szólalt meg.
-Te is a húgom vagy? - Damien és Bette is befutott,Cedrik vállára támaszkodva figyelték a jelenetet.
-Csá haver,mi a pálya? Igen nagy valószínűséggel két húgod mert ugyan úgy néznek ki.Vágod? - Damien nem kerülgette a forró kását,csak ki mondta.Erre Zoey nem lett volna képes.Mindig sok időbe tellt mire lemondta az igazat,ellenben Damiennel.
-Aha. - Cedrik olyan sápadt volt mint az egyik kísértet nő az asztalnál.Lassan oda sétált Zoeyhoz ami ettől eléggé megrémült és tett hátra felé egy kis lépést.
-Nem foglak bántani.Csak meg akarlak ölelni.Elvégre...Testvérek vagyunk vagy nem? - Kérdezte kedvesen.Már többen isoda gyűltek az asztalhoz és tátott szájjal nézték a jelenetet.Zoey felsóhajtott és megállt hogy Cedrik meg tudja ölelni és meg is tette.A fiú ölelése nagy hatással volt rá.Soha nem volt apja vagy bátyja,csak egy retardált nagybátyja Stanley,aki mindig az anyja idegeire ment.Nem volt senki aki viccből megfenyegette a fiúját vagy az ő kishúgának vagy kislányának nevezte volna.A meghitt családi pillanatot McGalagony szakította félbe,aki elkezdett kopácsolni a poharával.Addig addig nem ültek le amíg le nem jött és meglátta az ikreket.
-Merlin szakállára! Dumbledore professzor jöjjön ide! - Sipította McGalagony.Te jó ég....Gondolta Beth.






                                  Ian Browser

                                Patricia Nolan


                                    Gerarty Marks

2014. november 27., csütörtök

2.Fejezet

2.Fejezet
-Akkor most mi legyen? Sétáljunk ki libasorba a lány wécéből mintha mi sem történt volna? Mert abban biztos vagyok hogy nem fognak csak úgy elsétálni mellettetek.Hohoho! Állj! De hogy van az hogy eddig nem találkoztatok? - Bette fel-alá járkált és közben detektív kérdéseket tett fel.
-Öhmm,én régebben nagyon csúnya kislány voltam.Tele szeplővel,hatalmas szemüveggel,és pattanásokkal.Vékonyka voltam mint a bot.Így ment ez nyárig.Összeszedtem magam,a mugli világban eljártam kondizni,kozmetikushoz és átestem egy szemműtéten.Ennyi az egész. - Mondta Zoey,és elképedtem.Lehet hogy a valóság show-ban,mégis igaz amit mondanak? Hmmm..
-Nem téged csúfoltak Madárijesztő Mary-nek? - Kérdezte Bette,és alig láthatóan Zoey bólintott egyet. - Ú,szar lehetett,de mostanra szépen kikupálódtál,gratulálok csajszi.Melyik házban vagy?
-Mardekár.Miért,ti?  - Kiesett a kezemből a zsebkendő.Ó,merlin! Most kaptam egy szuper nővért,és a mardekárba osztották? Ez életem legfurább és legboldogabb napja.
-Griffendél. - Feleltük egyszerre.Sóhajtott egy nagyot aztán fojtatta.
-Lehet hogy én is oda kerültem volna.
-Ha?
-Ha nem kérem a Teszlek Süveget hogy tegyen a Mardekárba.De mostanra beláttam hogy ostobaság volt ezt kérnem.Az anyám ragaszkodott hozzá hogy kérjem a mardekárt.A lelke mélyén ő is tudta hogy nem vagyok oda való.De mindegy! Ne foglalkozzunk ezzel,menjünk ki és kész.Üljünk be a kupéba,öltözzünk át és érezzük jól magunkat.
-Ooooké. - Feleltük egyszerre Bette-vel.Hát jó...Ez fura lesz.Zoey odajött és szorosan megölelt.
-Tudod,mindig arra vágytam hogy kapjak egy testvért.Most végre megkaptam. - Vissza öleltem,majd megfogtuk egymás kezét és kisétáltunk az ajtón.Bette ment elől és kémlelte hogy jön-e valaki.
-Hé,figyelj Bette.Nem tarthatjuk titokban hogy ikrek vagyunk.Mindenki tudni fog róla,úgy hogy higgadj le. - Mondta Zoey,de éreztem hogy ő is feszeng.Hamar odaértünk a kupéhoz,és ami a legmeglepőbb: nem látott meg senki.Mindenki azzal volt elfoglalva hogy normálisan felvegye a talárját,meg hogy meglegyen a háziállata.Nem tudtam biztosra,de éreztem hogy Dim is bent van,így felkészültem a legrosszabbra.
Jól sejtettem.Bent ült és nézte a tabletemen az Amerikai Horror Story-t.Vettem egy mély levegőt és benyitottam.Nagy meglepetésemre elhajította a gépemet,aztán angyali vigyort erőltetett magára.
-Te most tényleg eldobtad a tabletem? Dimitri! - Förmedtem rá,mire idegesen nevetgélni kezdett.
-Bocsi! Komolyan! Csak féltem hogy nem engeded meg,és a sorozat olyan érdekes volt hogy,elkezdtem nézni,aztán csak úgy betoppantál.Ne haragudj. - Olyan arcot vágott amitől el tudtam volna olvadni.
-Jaj,nem haragszok! Máskor nyugodtan megnézhetsz rajta bármit,csak ne vágd oda semmihez. - Leültem és megfogtam a vállát,mire ő megpuszilt.Ugrálni tudtam volna örömömben,de most nincs itt a hülyeségnek az ideje. - Cserébe ígért meg hogy nem fogsz kiakadni...
-Őőő,miről van szó? - Kérdezte gyanakodva,mikor valaki türelmetlenül kopogott.
-Majd meglátod.Gyertek! - Kiáltottam,majd bedühödtem.A kintről beszűrődő hangok arról árulkodtak,hogy a lányok azon veszekednek,ki jöjjön be elsőnek. - Zoey! Gyere már be!
Nyílt az ajtó.Mivelmég nem szoktam hozzá hogy van egy ikrem,elkezdtem pánikolni.Sikoltozni kezdtem,és lefogtam egy párnával Dimitri szemét.
-Most meg mi van? - Suttogta Bette.
-Mi az,valami meglepetés? Király! - Lelkendezett Dim.
-Ó de még milyen nagy meglepetés... - Behunytam a szemem és leemeltem a párnát.
-Te jóságos Merlin! Ez..Ez...Ez lehetetlen! Mi a franc?!Most csak álmodom?! - Hitetlenkedett Dimitri.
-Nem,nem álmodsz.Először én is azt hittem,de nem. - Mondta Zoey,és hallani lehetett a vigyort a hangjában.
-Ti ikrek vagytok?!
-Ó Merlin! Hányszor kérdezed meg?! - Forgatta a szemét Bette.
-Van valami problémád? Nem mindennap látok kettő Beth-t! - Kiáltotta,majd hatalmas kortyokban nyelni kezdte a töklevet.
Miután Dimitri nagy nehezen lenyugodott,elkezdtünk beszélgetni,és a végén arra jutottunk beszélünk McGalagonnyal.
-Most akkor csak úgy menjünk ki? Libasorba? - Kérdezte Dimitri,látván,még mindig nem dolgozta fel az imént történt dolgokat.
-Miért? Tán át kéne másznunk a vonat tetején,mint a vadnyugati banditák? Térj már észhez! Nem bankrablók vagyunk,hanem diákok. - Mondta Bette. - Előre megyek.
Vettünk egy mély levegőt,és kimentünk a kupéból.Az első ember aki meglátott,egy jóképű,mardekáros fiú volt.Dimitri neki állt pacsizni vele,innen gondoltam hogy jóban vannak.Az viszont nem kerülte el a figyelmem,hogy amikor meglátott kidülledt a szeme,de szerencsére csak egy pillanatig.
-Ó,cső Silas.Mizu? - Kérdezte lazán Dimitri.A fiú elvigyorodott,majd vissza köszönt.
-Mizu Damien? Ők a barátaid? - Ránk nézett majd kezet nyújtott. - Sziasztok,a nevem Silas Montgomery.Látom ikrek vagytok. - Úgy bólogattunk mint a fogyatékosok,végül Zoey szólalt meg.
-Ja,azok vagyunk.A nevem Zoey Collins..A húgomé pedig...Beth...izé...Lakford. - Oldalba böktem a "nővérem".Beth izé Lankford?  Miért nem inkább Hányós Csaj? Silas kérdő tekintettel nézett ránk.
-Hát mégsem ikrek vagytok? - Megakartam szólalni,de sajnos belém fojtotta a szót.
-De,elvileg.Csak most találkoztunk a klotyón. - Hurrá! Legjobb lenne ha a hátralévő életemet inkább egy nagy,zöld,mugli kukában tölteném.Mondhat valaki ennél is cikibbet? Arra számítottam hogy a srác elmegy,majd azt híreszteli a suliban hogy mennyire idióták vagyunk.Meglepett,mikor hahotázni kezdett.
-Hé,mi olyan vicces? Szia Silas. - Megérkezett Bette is. - Jó lenne indulni.A Malfoy fiú megfenyegetett hogy ha még egyszer fellököm,elmondja az apjának.
-Szia Bette,ja,hát csak találkoztam az ikrekkel.Zoey elmesélte hogyan talákoztak.
-A klotyón.Ja,ami a klotyót illeti.Összefutottunk Rachellel és a barbijaival.Én a helyedben vigyáznék,mit eszek és mit iszok meg.Azt mondta meg fog téged szerezni. - Silas,jóól megforgatta a szemét,de úgy hogy majdnem kiestek a helyükről.
-Igaz,Jocy és én nyár közepe óta szüneteltetjük a kapcsolatot,de ha Rachel lenne az utolsó nő a világon,akkor inkább lennék meleg.
-Ó,ne! Mit történt veletek? - Kérdezte Dimitri.
-Mondjuk úgy hogy,egy mugli bulin megláttam az igazi énjét.Berúgott,pedig megígérte hogy nem fog.Gyalogoltunk egészen a házunkig,ahonnan az apám hazavitte.Neki kellett volna vezetni a mugli járműt,mivel én még kiskorú vagyok. - Ránk kacsintott,majd folytatta. - A bulin össze gabalyodott valakivel.Egy lánnyal. - Mind a négyünk szája kinyílt a döbbenettől.Nem ismertem Jocy-t,csak néha elkérte tőlem a leckét.Kedves lánynak tűnt,és teljesen heteronak.
-Ugye? Nekem is ez volt az első reakcióm,de most mennem kell.Ikrek.. - Hozzánk fordult,majd folytatta. - Igazán örülök hogy megismertelek titeket,remélem még találkozunk,sziasztok! - Intett egyet,majd ellibbent előre.
-Micsoda jó pasi. - Mondta Zoey,de azonnal a szája elé kapott.Mindannyian ránéztünk,amitől elpirult.
-Most meg mi van? Egy tizenöt éves lány nem mondhatja egy dögös pasira hogy dögös? Mintha nem is ebben a világban élnénk! Szégyen,emberek,mondhatom,szégyen! - Hátradobta fekete haját,majd előre lépdelt.

Zoey
Zoey nevetve előre vitte a csomagját,és azon gondolkodott,milyen jó is egy ikertestvér.Talán bemehetne helyettem órára,vagy randizhatna helyettem.Gondolta,majd arra összpontosított,hogy nem csak ezért örül annyira Beth-nek.Azért is mert mindig egyke volt,csak az anyja volt neki aki szerette.Senki más,sőt ezelőtt barátai sem voltak nagyon,mert csúnya kislány volt.Agyafúrt,de csúnya.Az anyja,Rita,folyton tanítgatta otthon,és ezért mindig egy lépéssel előrébb járt a többieknél.Hirtelen megfogta valaki a vállát,amitől Zoey megijedt,és elejtette a bőröndjét,amiből kiesett egy könyv.Mikor felnézett Silas Montgomery mosolygott rá bocsánatkérően.
-Ne haragudj Zoey,nem akartam.Máris segítek.
-Hagyjad,nem kell.Mindjárt felveszem. - Mentegetőzött Zoey,majd egyszerre hajoltak le,amitől egy pillanatra összeért a kezük.
-A Hobbit.Nocsak,én is szeretem Tolkien-t.Nagyszerű könyvek,lélegzetelállító filmek. - Mondta a fiú.
-Ühüm. - Motyogta Zoey.
-Na mindegy,igazából azért jöttem,hogy megkérdezzem,nincs-e kedvetek ma este eljönni a Három Seprűbe.Tartok egy kis "évnyitó" összejövetelt.Nagyon örülnék neki ha ma este ott lennél.
-Lennék? - Kérdezett vissza Zoey,és közben felvonta a szemöldökét.
-Ööö..Izé,lennétek.Nagyon örülnék ha ma este ott lennétek. - Silas egy pillanatra elvörösödött,de csak egy pillanatra.Egy pillanat alatt felvette a csábos mosolyát,majd ismét megszólalt. - Szóval? Eljöttök?
-El! - Vágta rá Zoey,kicsit talán túl gyorsan,amitől elnevette magát.
-Rendben,akkor este találkozunk! Szia... - Köszönt el Silas,aztán Zoey lebattyogott a vonatról.

2014. november 13., csütörtök

1.Fejezet

Fejezet
Beth
Immáron öt éve hogy megkaptam a levelem a Roxfort boszorkány,- és varázslóképző szakiskolába (hihetetlen,mi?),és ami azt illeti,most is épp oda igyekszünk,a szüleimmel és a bátyámmal.
-Beth? Összepakoltad a talárodat? Ha lehet,akkor ne a bőröndöd legaljára rakd! Megint..... - Kiáltotta anyám a konyhából,és bűntudatosan kihalásztam a Griffendéles talárom,a bőrönd aljáról.Anyáék azt mondták,hogy csak egy hajszálon múlt hogy nem kerültem a mardekárba.Sokak szerint ott mindenki olyan ellenszenves és bunkó.De ez nem mindenkire igaz..
-Bethi? Húgi,itt vagy? Gyere,indulunk! - Mondta az ajtómban álló Cedrik.Őt is a Griffendélbe osztották,csak az a különbség hogy ő hatodéves,én pedig csak ötödéves vagyok.Elég jóképű,nagy kék szeme és sűrű fekete haja van.Ránézésre százkilencven centi magas és szikár.Nagyon hasonlítunk,nekem is fekete hajam és kék szemem van,mint az ikerpárok,de mint már mondtam,ő idősebb nálam egy évvel.Látszólag mindketten az anyánkra ütöttünk,neki is fekete és kék szeme van,apának viszont....Apának szőkés barna haja és barna szeme van.A muglik azt gondolnák hogy anya biztos megcsalta valakivel..Pedig egy korántsem igaz.Én belülről nagyon hasonlítok az apámra.Viszonylag bátor vagyok és jó a humorom is, (nem a tchibonál vettem). Anya pedig hajlamos arra hogy egy napig ne mosolyogjon,ami elég zavaró.Cedrik is komoly,de talán nem annyira mint az anyám.
-Catherine Bethani Lankford! Ha most azonnal nem szállsz be az autóba,nyáron letiltom az internetet! - Majdnem kiugrott a szívem,mikor meghallottam anyám hangját a hátam mögött,annak viszont tényleg örültem hogy csak viccel.Remélem hogy csak viccel!
-Merlinre! Utálom amikor így szólítasz! - Morogtam,és betuszkoltam magam Cedrik mellé,aki úgy vihogott mint egy majom.Rávillantottam a gyilkos arcom,és végre abba hagyta.
-Oké,Bethani!
-Ajjj! Mondtam hogy ne szólíts így! Elég hallgatnom az idétlen Draco Malfoytól és a hülye bandájától! - Anya és Apa erre mindketten hátra fordultak.Azt hittem kapok valami szülői jó tanácsot,de ehelyett vigyorogtak.Hm..Úgy látszik ez egy ilyen nap..
-Akarod hogy anyuci helyre tegye? Hmm? Hmm?
-Neem! Dehogy! Öö..Meg vagyok! Legfeljebb megkérem Hermione Granger-t hogy törje be az orrát! Megint..
Mikor végre megérkeztünk,elköszöntünk és átmentünk a falon elámultam a látványtól,pedig nem először látom.
Egyetlen piros gőzmozdony állt a síneken,a felső táblára pedig ez volt írva: Roxfort Expressz - indul: 11 órakor. Kilenc és háromnegyedik vágány.
-Jaj,Sündör! Maradj a táskámban,és akkor nem esel ki! Jaj,te macska... - Sündör,a hatalmas,vörös cicám hajlamos volt hogy bárhol és bármikor elessen,a pufók hasa miatt.Egyszerűen nem bírta magát megtartani,de én akkor is imádom.Kiskorom óta velem van,szinte már hozzám nőtt.Cedriknek is macskája van,a neve...Rozsomák.Rajong az X-men filmekért,de nem hibáztatom.Tényleg lenyűgözőek.
Mélyen beszívtam a mozdonyfüst illatát,de talán ha jobban belegondolok,nem kellett volna olyan nagyot szippantanom.Köhögő roham tört rám,Ced pedig a fejét rázta.
-Reménytelen eset vagy,Beth. - Vigyorogta mire hátba vertem.
Az többi ember lába közt számtalan macsek nyivákolt,valaki a varangyáért nyúlt,de rengeteg bagoly huhogását is lehetett hallani.
Az első néhány vagont máris megszállták a diákok.Volt, aki kihajolt az ablakon,és a szüleivel beszélgetett,mások ülőhelyekért verekedtek*.Cedrik ment a barátaihoz,én pedig beültem egy üres kupéba.
Kényelmesen elhelyezkedtem majd elővettem a titkos holmimat...
-Az iskolában tilos az elektronikai eszköz használata. - Felpillantottam és megláttam a kupé ajtajában álló mosolygó Granger-t.
-Akkor most beárulsz? - Kérdeztem szórakozottan,és mikor elment visszatértem a tabletemhez.Tisztában vagyok vele hogy nem lenne szabad...De csak a vonaton akarnám nézni rajta az Amerikai Horror Story-t..A boszorkányok évad a kedvencem,és ha nem nézhetem meg az utolsó két részt,totál bele fogok bolondulni.Mielőtt elkezdtem volna nézni,valaki kopogott az ajtón.A büfés néni volt az és mosolygott.
-Adhatok valamit? - Lázas gondolkozásba kezdtem,aztán mégis kimentem.
-Igen,kérek négy tökös derelyét és egy zacskó Bogoly Berti drazsét.Ja,és egy csomag kondéros kekszet,köszönöm.
-Tessék,három ezüst sarlót és öt knútot kérek. - Odaadtam a néninek a pénzt,leültem és majszolni kezdtem az egyik derelyét,és akkor valaki beszáguldott az ajtón,majd szó szerint leesett az ülésre.Bette Tattler volt az,a legjobb barátnőm.Rakoncátlan szőke haja a szemébe lógott,a vörös rúzsa már megint el volt kenődve,a szeme alatt pedig karikák sötétlettek,amit nem tudott eltüntetni alapozóval.Ledobta a bőröndjét a szemközti ülőhelyre,felkapott egy derelyét és enni kezdte.
-Üss meg! - Kérte,mire elkerekedett a szemem.
-Hogy mi van? Arra számítottam hogy először arra kérsz hogy öleljelek meg,nem pedig arra hogy üsselek meg. Mi a bajod? - Kérdeztem majd átölelt.Éreztem a szívverését.Talán tévedek,de lehet hogy gyorsabb volt mint egy Skrillex szám ritmusa.
-Spencer.Szakítottam vele.Nyilvánosan csókolózott Cho Chang egyik barátnőjével,én pedig kirúgtam.
-Te jó ég,ugye nem szó szerint? - Bette hajlamos az erőszakoskodásra,amiért az öreg McGalagony jó párszor megbüntette.Ami Spencert illeti,sohasem bírtam,és gondolom ő sem engem.Tavaly jöttek össze Bette-vel,de már a kapcsolatuk elején hajlamos volt más után kajtatni,de sajnos olyan jóképű hogy Bette-t ez nem érdekelte,mostanáig.
-Hát.... - Mondta miközben a száját húzta.
-Ne! Már megint mit csináltál?! - Ez hihetetlen! Bette Tattler-ről először mindenki azt gondolná hogy aranyos,kedves,szerény....De ehelyett erőszakos,furcsa,és utálja ha parancsolgatnak neki,de hát ezért vagyunk legjobb barátnők első óta.Nagyon hasonlítunk...belsőleg..
-Ööhh...Arcon csaptam a mobilommal..... - Mondta,és közben elvörösödött,én pedig bölcsen hátba veregettem.
-Jól tetted! Most pedig egyél még egy tökös derelyét,én pedig megkezdem a drazsét.
-Hmm,mit nézel? - Kérdezte,majd a tabletem fölé hajolt.
-Amerikai Horror Story.A tabletemen...
-Granger nem jött be szólni? - Kérdezte kíváncsian,aztán húzogatni kezdte a szemöldökét.
-De,és közölte hogy elektronikai eszközt nem szabad az iskolában használni.
-Hát..Hivatalosan nem a suliban vagyunk,hanem a vonaton,tehát ez a szabály most nem érvényes.  - Úgy forgatta a szemét,hogy azok majd kiestek.Való igaz,régebben én sem bírtam Hermionet,elsőben és másodikban szinte senki sem,csak Ron Weasley és Harry Potter lógtak vele,aztán egyre többen barátkoztak vele.Az a két fiú jó hatással van rá.Eddig mindig olyan okoskodó,és szörnyen idegesítő lány volt,én azonban kezdtem megkedvelni.Úgy döntöttem nem szállok vitába Bette-vel,úgy hogy kibontottam a drazsét,vettem egy mély levegőt,és bekaptam az elsőt.Valamiféle barnás színe volt...
-Na,milyen?
-Hála Merlinnek,fahéjas vagy valami olyasmi.. - Tovább szopogattam a drazsét mikor valaki becsusszant az ajtón.
-Öhmm,izé,sziasztok! - Hebegte Demetrius Monstro,vagy ahogy én hívom Dimitri.Nagyon jó barátom a srác,csak kicsit félénk,ami nem csoda.1.Az apja Halálfaló,2.A bátyja Gregory Monstro (vagy csak Monstro),3.Mardekáros,és velünk barátkozik,ami azért rossz mert a Mardekárosok elég maguknak valók,sőt,azt hiszik hogy ők mindenkinél jobbak.Ja,és állítólag minden olyan boszorkány és varázsló,aki abban a házban volt,rossz útra tért.Szerencsére nála még csak a pubertás jelentkezik,semmi mumus vagy sötétség.
Mielőtt behúzta volna a kupé ajtajának függönyét,megpillantottam Harry Pottert és Ron Weasley-t.Igazából nincs velük semmi bajom,de Ron egy kicsit agyalágyult,az fix.Nem ismerem őket annyira,főleg nem Harry-t,a kiválasztottat..Hermioneval szoktam néha beszélgetni,a macskákról,vagy esetleg ha nem tudok egy házit.Semmi több.
Dimitri mindkettőnkhöz odajött egy-egy pusziért,aztán leült.Az arca falfehér volt,a keze remegett.
-Na? Milyen volt a nyári szünetetek? - A hangja remegett,először nem tudtam min,de aztán leesett.
-Szóval,akkor most téged is kiképeznek,vagy mi? - mielőtt ugyan ezt kérdezhettem volna,Bette megelőzött.
-Hát,apám ragaszkodik hozzám,anyám pedig..Nos,ő is. - Az arcán fojt a verejték,aztán szép lassan kezdett megnyugodni. - Szerintetek..Tényleg visszatért? Tudjukki tényleg visszatért?
-Dumbledore elég világosan megmondta,szóval van okod betojni.Potter is azt állítja hogy Ő ölte meg Cedrik Diggory-t,és nekünk nincs okunk őt meghazudtolni.Tény hogy kicsit dilis a srác,de jó értelemben.Mi volt akkor mikor lementek a Titkok Kamrájába? Vagy harcoltak a dadogós Mógus ellen,azt talán elfelejtettétek hogy ő nyerte meg tavaly előtt a Trimágus Tusát? Még a hihetetlen Viktor Krum se tudta legyőzni,már nem azért hogy istenítsem,ugyan dehogy! Csak mondom hogy hiszek neki,és bocs Dim hogy ezt mondom,de..Voldemort visszatért. - Kapkodni kezdte a levegőt,majd kirohant a kupéból.Bette bocsánatkérően rám nézett,aztán tele szájjal megszólalt.
-Menjünk utána?
-Nem kell,itt vagyok,csak kimentem a mosdóba,nyugi van. - Úgy nézett ki mint aki mindjárt elhányja magát.Szegény srác..Igazából nem is tudom miért osztották a Mardekárba,én Griffendéles vagyok,de első óta nagyon jó barátok vagyunk így hárman.Pedig Bette-t nem könnyű elviselni.....Önkéntelenül is ránéztem az alkarom belső felén tekergő fiatal,zöld kígyóra,majd hirtelen elkapott a hányinger.Kirohantam a kupéból,majdnem fellökve Hannah Abbott-ot,aki mérgesen utánam kiabált,de ez most nem számított.Hálát adtam Merlinnek,amiért folyton a vagon utolsó felében ülök,így gyorsan kiértem a mosdóba.Sajnos ott volt Miss Parkinson kórós Pansy,és néhány másik mardekáros lány.Berontottam a legelső ajtón,majd kiadtam magamból azt a keveset.
Ahogy sejtettem,Pansy és a két másik lány vihogtak,rajtam.
-Na mi van Lankford? Nem bírod az utazást? Talán akkor otthon kéne maradnod,megkímélnéd az iskola többi tanulóját. - Fontolgattam hogy belenyomom a fejét az egyik wécébe,de inkább megmostam a kezem majd kedvesen vissza szóltam.
-Neked pedig el kéne fogadnod hogy Mr.Elmondomazapámnak Draco Malfoy,nem fog téged elhívni randizni. - Mérgesen fújtak,Parkinson pedig fülig elvörösödött.Kimasíroztam a mosdóból,majdnem fellökve egy fekete hajú lányt.
-Hé! Nem tudsz vigyázni? - A hangja kísértetiesen hasonlított az enyémre.
-Bocsi,bocsi..Nem láttalak,ne hara...- Mikor megfordult megint elkapott a hányinger.A lány pontosan úgy nézett ki mint én! Leszámítva a zöld szemét.Azt hittem elájulok,és visszarohantam a wécébe.Fogalmam sem volt hogy mit hányok,de azért kiadtam magamból mindent.
-A francba! - Mondam a köpködés közben,és a hajam jutott eszembe.Nyúlni akartam volna,de helyette egy puha kézhez értem.Megtöröltem a számat,és felnéztem.A klónom volt a falfehér arca nézett le rám.
-Oké,oké.Nyugi van,okés? Minden oké? Nem kell már okádnod? - Kinyögtem valami nemhez hasonlót,aztán hisztérikus nevetésbe törtem ki.
-Most meg mi van?
-Ja,semmi! Csak éppen a zöldszemű klónom megkérdezte tőlem hogy nem-e kell okádnom.Elég abszurdnak tűnt volna egy perce.. - A lány felnevetett,és egy pillanatra azt hittem álmodom. - Te,igazi vagy? Úgy értem,nem álmodom?
-Neeeeem....Azt hittem,én álmodom...Na mind egy...Mi a neved? Eddig csak úgy ismerlek hogy Mrs.Lány-aki-ugyan-úgy-néz-ki-mint-én-és-folyton-okádik,Nos?
-Beth Lankford,és a tiéd? - Megint rám tört a nevetés,hiszen olyan volt mintha a tükörképem előtt állnék.
-Zoey Collins.Örvendek.Gondolom te is annyira meglepődtél mint én.Ki kell derítenünk mi folyik itt.Itt vagyunk,te és én.Ugyan úgy.
-Szó szerint és átvitt értelemben? - Kérdeztem,és megpróbáltam vicces lenni.
-Igen,figyelj Beth...Merlinre! Mutasd a karod! - Előhúztam a karom,majd elkerekedett a szemem a döbbenettől.Ugyan olyan kígyó volt az alkarján,azzal a különbséggel hogy neki kék volt. - Ez lehetséges? Mi..Mi talán..?
-Na,ilyet sem pipáltam még! - Hirtelen betoppant Bette is,aki tágra nyílt szemekkel méregetett minket. - Rokonok vagytok?
-Nem.Igen.Nem tudom. - Vágtuk rá egyszerre,aztán mindhárman röhögni kezdtünk.
-Figyi,totál olyanok vagytok mint két tojás..Itt valami bűzlik.
-A francba! Elfelejtettem lehúzni  a hányásomat,jaj de ciki! - Rohantam lehúzni a büdös hányadékot,a klotyóról hallottam hogy Zoey és Bette úgy nevetnek mint akik bicikliző,éneklő macskákat láttak.
-Ne röhögjetek már! Ez nem vicces! - Már én is röhögtem.Ki az a hülye,aki elfelejti lehúzni a hányását? Én.Megint.Ne már..Hirtelen Bette és Zoey rohant be a wc fülkébe,majd meghallottam a lépteket meg a nyávogó hangokat.
-Szerintetek ki a legdögösebb pasi a mardekárba? - Rachel Ray volt az,vagy ahogy én hívom: Banshee,azaz sikító szellem.A barátnői,Kloe és Kayla a felsőbb tízezer közé tartoznak,azaz nagyon gazdagok.Mondjuk Rachelt sem kell félteni,hetedéves,mardekáros.Undok egy spiné.
-Elsőtől nyolcad évig? Ugyan Rach,ez egy kicsit perverz! - Mondta Kayla.
-Ugyan! Hattól nyolcig csajok.Mondjatok egy nevet.
-Szerintem Draco Malfoy.Olyan vonzó. - Mondta félénken Kloe,és erre a többi lány felnevetett. - Kayla? Szerinted ki?
-Tuti biztos hogy Dimitri Monstro... - Elkezdett zakatolni a szívem,és legszívesebben kikapartam volna Kayla szemét! Állj! Hiszen ő csak a barátom.A nagyon helyes barátom...Eddig eszemben sem volt többre gondolni barátságnál,de hogy ha jobban belegondolok mindig szívesen voltam a közelében.Meghallgatott,nevetett a vicceimen,s a többi.
-Hmm,őt én is megkóstolnám.De még nála is szexibb.... - Búgta Rachel,a lányok pedig esedeztek hogy mondja meg ki az.
-Silas Montgomery.Már tavaly is kerülgetett,és nem sok hiányzik hogy behívjon az ágyába.
-Ugyan már Rach! Van barátnője,és nem is akár ki! Jocelynn Watson egy igazi bombanő,kedves,jószívű.. - Sorolta Kloe,és Rachel ráförmedt.
-Kloe,ne mondd hogy csinosabb nálam! Azt hittem a barátnőm vagy! Amúgy meg,gyerekjáték lesz elcsábítanom mellőle.Na menjünk..Kicsit úgy érzem mintha figyelnének.. - Mintha csak azt akarta volna a sors hogy igaza legyen! Hirtelen megcsúsztam,a lábam pedig a wécében landolt.Ráadásul pont a Marc O'Polo bakancsom volt rajtam,és nem két sarló volt!
-Ez meg mi volt? - Kérdezte gyanakvóan Rachel.
-A francba,a francba,a francba! - Suttogta Zoey,és már azt hittem lebukunk,mikor meghallottam Pansy parkinson vinnyogós hangját.
-Nem sokára megérkezünk! Készüljetek elő! - A három lány kiment a mosdóból,mi pedig kimásztunk a wécéből.
-Most az egyszer,hálát adok hogy jött Parkinson.Ami téged illet,szégyelld magad! - Förmedt rám Zoey,a klónom.
-Mi-Miért?
-Egy Marc O'Polo bakancs egy vagyonba kerül! Te meg belelépsz a wécébe! - Zoey elmosolyodott,megfogta mindkét karom,majd azt mondta.
-Hé,nem filmben vagyunk.Ami engem illet,nem haragszok azért mert ugyan úgy nézünk ki,mert talán testvérek vagyunk.Nem akarlak megölni,vagy elcsúfítani a szép arcod.De ezt tisztáznunk kell. - Majdnem elsírtam magam azon amit mondott.Olyan őszinte,tiszta és becsület tükröződött a szemébe..
-Ó,Merlin.Mindjárt elbőgöm magam. - Szólalt meg Bette.
-Bette,ma éjfélkor gyere az elhagyatott lány wécébe.El végezzük a vértestvér varázslatot. - Mondta Zoey.
-Őőő,Húgi.Itt elég nyilvánvaló hogy testvérek vagytok,mivel ugyan olyanok vagytok,mindkettőtök kezén van egy kígyó.Mit kell ezen még tisztázni? - Vonta fel az egyik csinosan szedett szemöldökét Bette.Komolyan emlékeztetett Queen Latifah-ra,mint sem egy szőke hercegnőre.
-Oké,igazad van.Akkor kimondom.Beth....Azt hiszem...
-Ikrek vagyunk. - Fejeztem be a mondatot.

2014. november 9., vasárnap

Szereplők: Férfi~


~Demetrius Monstro~
Kor: 15
Hobbik:
Filmnézés
kviddics
Sötét varázslatok kivédése
 


~Silas Montgomery~
Kor: 17
Hobbik:
Repülés
Bájitaltan
Bulizás
 


~Draco Malfoy~
Kor:16
 






~Gregory Monstro~
Kor:16 








~Clark Lankford~
 Kor: 40


~Peter Pettigrew~
kor: ? 

Szereplők: Női ~


~Beth Lankford~
Kor: 15
Hobbik: 
Kviddics
Rajzolás
Filmnézés








 ~Zoey Collins~
Kor: 15
Hobbik:
viccelődés
bulizás
rajzolás
  




 

 ~Bette Tattler~
Kor: 15
Hobbik:
Verekedés
Kviddics
vásárlás 



 


 ~Silvania Chritsmas~
Kor: 42
Hobbik: 
Tanítás
Kötés
Utazás
  

 
~Rita Collins~
Kor: 39
Hobbik:
Kiabálás
Varázslás
   
  

2014. november 8., szombat

Prológus (2)

Prológus 2.
Peter Pettigrew büszkén nevetve rohant a sikátorokon át.Azt viszont még mindig nem tudta eldönteni,hová helyezze el a kislányt,aki folyton csak sírt,sírt és sírt.
-Fogd már be te zajongó szörnyeteg! Pontosan olyan idegesítő vagy mint.... - És akkor beugrott neki egy név. - Pontosan olyan idegesítő vagy mint Rita Collins,igen,igen..hmm..hozzá viszlek el.Áháháhá! - Elővette a pálcáját,és behoppanált,Collinsékhoz.
Rita Collinsról annyi,hogy gyönyörű és nagyon veszélyes.Nem egy ismert Halálfaló,ő inkább csendben végzi a munkát.Hosszú,göndör fekete haja és fekete szeme van.Az alkata mint egy kígyóé,ami nem olyan szép.Közép magas,na és hihetetlenül nagyképű..
-Csak mert ki irtott tizenkét mugli családot...Pff.. - Morogta Féregfark,a kislány pedig megint bömbölni kezdett. - Te semmi másra nem vagy képes,csak bömbölni? Talán ki kéne téged tenni egy út szélére.. - Mondta,majd berontott a szép házba.Rita Collins egy másodpercig a kényelmes fotelban ült,macskájával ölében valami filmet nézett,de csak egy másodpercig.Amint meglátta a torz férfit,fogta a pálcáját,azt pedig Féregfark torkához szorította.
-Mit.Akarsz? - Szótagolta a nő selymes hangján,amitől Peter gonoszul elvigyorodott.
-Egy megbízás...-
-Eszedbe ne jusson még egyszer ide jönni,különben megöllek.Épp elég az hogy a Nagy úrt legyőzték,még te is idetolod a ronda képedet? Pff! Még van képed ide jönni,és parancsokat osztogatni? - Förmedt rá Rita,Féregfark pedig nem várt dolgot tett.
-Crucio! - Kiáltott Féregfark,és kárörvendő tekintetét,a szenvedő nőre helyezte. - Nos,megváltozott már a véleményed,kedves Rita? - A nő kínlódott,de aztán megszólalt.
-Milyen.... - Zihálva vette a levegőt,aztán felordított. - Mi-Milyen megbízásról...van szó? - A hangja gyengén és fájdalmasan csengett,Féregfark eltette a pálcáját,és ránézett.
-Jó.Ez a hangnem már jobban tetszik.Nos,mivel..Én nem leszek Elérhető,nem tudom meddig..... - Peter elvörösödött,elővette a kislányt és odanyújtotta Rita elé,aki láthatóan meglepődött.
-Mit csináljak vele? Öljem meg,vagy.. -
-Ne!.. Képezd ki! Légy az anyja! Csinálj belőle Halálfalót,egy..egy Vadászt.És talán...Helyettesíti a vetélésed okozta veszteségedet.. - Rita villámgyorsan előhúzta díszes pálcáját,és vissza adta az átkot Féregfarknak.
-Imperio! - Kiáltotta a nő,Féregfarkot pedig egyenesen a konyha felé vezette.A torz ember úgy zihált mint egy kutya,közben pedig kivett egy kést a tartóból.
-Ne! Mit csinálsz?! Hogy képzeled?  - Üvöltötte Pettigrew,aztán belevágott a saját vállába.Ordított,sírt,őrjöngött és tovább vagdosta magát,Rita pedig élvezettel nézte.
-Ha még egyszer az arcomba vágod hogy meghalt a lányom,esküszöm odaadlak a Dementoroknak te elmebeteg!
-HAGYD ABBA TE ALLJAS KIS..... - Rita meglendítette a kezét,Féregfark pedig eltűnt.
Rita Collins leült a kényelmes bőr fotelbe,és már majdnem elaludt mikor meghallotta az első nyöszörgést.Azt sem tudta mit csináljon.Nevelje fel a Sötét Nagyúrnak,hogy aztán ugyan úgy muglikat és más varázslókat öljön? Elsőre nem tűnt olyan rossz ötletnek,de ennek a kislánynak olyan ártatlan arca volt,hogy az ember azt hitte még egy legyet sem tudta lecsapni.Vagy...Tegye ki az utcára,esetlen pusztítsa el?
-Nem.Azt nem... - Morogta,felvette a szemüvegét és megcsodálta a babát.Éjfekete haja és mandulavágású zöld szeme volt.Kivételesen gyönyörű kislány..Először nem akarta felvenni,sőt még megérinteni sem,de a kísértés erős volt,hiszen Rita csak akkor érintett kisbabát,mikor az orvos közölte hogy a lánya halva született.
-Egy utolsó érintés,utolsó ölelés..És te most itt vagy..Új esély.. - Mondta,majd kigördült az első könny,és magához ölelte a kislányt,aki ekkor azonnal abba hagyta a sírást.
Így lett Ritának,a Halálfalónak kislány,bár az elmúlt tíz évben azon volt hogy elfelejtse az anyaságot és azt a szörnyű szomorúságot.
-Igen...Igen..A neved Zoey..Zoey Collins...

2014. november 6., csütörtök

Felhívás az olvasóknak

-kedves olvasók!- :)

Mivel van egy kis internet problémám,így lehet hogy csak ritkán tudok felrakni új részeket.Elnézést kérek a hosszú várakoztatásért,de sajnos nem tehetek semmit.
-Bernadett Maslin


U.i: :)  Ami a történetet illeti,ne fogd rám hogy copy,mert nem az.Én csupán átalakítottam,királynőnk,J.K Rowling Harry Potter könyvét. :) Megértéseket,köszi. :)