Beth
A roxmorts-i kocsikban ültünk,mikor Zoey közölte hogy este eljövünk bulizni.
-Bulizni? Kinek a bulija lesz? - Kérdezte Dimitri izgatottan.Zoey elvigyorodott,majd tapsikolva azt mondta.
-Silas személyesen hívott meg este a Három Seprűbe.Nem mintha akkora cucc lenne.....Uramisten imádom a bulikat! A mugli világban legalább elmentem harmincra! Jó,jó...Valamelyik eléggé vad és őrült volt,de esküszöm hogy nem csináltam semmit! - Mentegetőzött,és közben feltartotta mindkét kezét,amitől megijedtem.Ó,merlin.Még mindig nem szoktam meg hogy kettő van belőlem.
-Tök jó,egy kis baráti kiruccanás! Hé,lányok,van kedvetek eljönni velem ruhát venni? Ma péntek van,szóval hétvége.Ami engem illet,nem a taláromban akarok szórakozni. - Vonta meg a vállát.Bevallom,izgatott a dolog.A mugli világban nem jártam bulizni.Ráadásul,lehet hogy erre a bulira el sem mehetek Cedrik engedélye nélkül...A pokolba! Cedrik!
-Hé..Öhm..Izé,Zoey.Valamit tudnod kell. - Kérdő tekintettel néztek rám.Képzeletben megforgattam a szemem,majd folytattam. - Van egy bátyám.Hatodéves,a neve Cedrik.
-A pokolba! Hogy nem jutott eszünkbe! Sajnáljuk Z. - Kiáltotta Bette,majd azonnal felkaptam a fejem és elvigyorodtam.
-Z? Ni csak,valakinek van egy új beceneve.
-Z! Ez tetszik! - Kiáltott fel "Z",majd újra hozzám fordult. - Ami a bátyádat....Illetve talán bátyánkat illeti,szívesen megismerkednék vele,már ha nem ájul el mint Ájulós Dimitri. - Dimitri enyhén vállba verte Zoey-t,majd azt mondta:
-Nekem nem ez a becenevem! Az én becézésem Damien.Talán lehetnél mostantól Z,a hangya.
-Hagyd abba! - Nevetett fel Z. - Szóval.Ma mindannyian bulizni fogunk.De előbb a vásárlás.....Hű!
Kinéztem az ablakon és legszívesebben én is felkiáltottam volna.A suli csodásan festett (ez egy mugli szájából fura lenne,az ottani gimik hasonlítanak a kazamatákra. Penész- és izzadtságszag árad belőle, a dekoráció pedig börtönre vagy elmegyógyintézetre emlékeztet.) Emellett a Roxfort igazi kastély volt,az ablakok irányából pedig barátságos fény szűrődött ki.Sötétnek kellett volna lennie, hiszen az éjszaka kellős közepén jártunk, a hold azonban fényesen világított.
-Sosem tudom ezt megszokni.... - Motyogta Damien,mi pedig egyetértően bólogatni kezdtünk.
Amikor bementünk,az lett volna a normális hogy szívrohamot kapok (ha a sulit ennyire gyönyörűnek találom,akkor a nagyteremről ne is beszéljünk!)
Amint bementünk a diákok azonnal elfoglalták a helyüket az asztaloknál,a tanárok pedig már ott várakoztak.Hiába,nem lehet azonnal a helyükre parancsolni a másod-,harmad éves diákokat,szokás szerint izegnek-mozognak.Velük ellentétben mi azonnal elfoglaltuk a helyünket a Griffendél asztalánál,és alig vártam hogy ehessek valamit.Az álmodozásom Z szakította félbe.
-Hát,akkor én megyek,nem sokára találkozunk! - Azzal elviharzott a Mardekár asztalához Damiennel együtt.
Zoey
Z elég furán érezte magát,amint beléptek a nagyterembe.Láthatóan még senki nem szúrta ki hogy pont ugyan úgy néz ki mint a griffendéles Beth Lankford.Z kiszemelt magának egy rést,ahol senki sem ült,de mielőtt elindulhatott volna,valaki meg fogta a vállát.
-A fenébe Silas..Megijesztettél. - Mondta Z nagyokat sóhajtozva,mire a fiú elnevette magát.
-Ennyire ijesztő vagyok?
-Nem,csak éppen nem szoktam meg hogy valaki mögém lopakodik és halálra rémiszt.
-Jó,bocs.Gyere,ülj oda hozzánk! - Silas már elkezdte húzni valamerre,de Zoey tiltakozott.Semmi kedve nem volt odaülni két-három ismeretlen emberhez.Főleg nem Malfoy félékhez.
-Hé,ne....nem szeretnék,eléggé hozzá vagyok szokva a magányhoz.Jó nekem ez így. - Mondta Z mosolyogva,mire Silas csak még jobban elkezdte húzni.
-Azt már nem! Különben is,meg akarnak ismerni.Hallani akarják az iker történetet,ráadásul én is bírlak.....Nem jó látni hogy egyedül ülsz.
Z nem vitatkozott,és hagyta hogy Silas elvonszolja a pokol tornácára.Zoey arra számított hogy több felső tízezerből való fiú fogja méregetni,de nem így történt.Mikor leültek,Zoey két mosolygó lánnyal és egy szőke hajú fiúval találta szembe magát.
-Sziasztok! Hadd mutassam be Zoey Collins-t! Zoey, hadd mutassam be a három szerintem legnormálisabb embert a Mardekár házban. - Zoey szégyenlősen leült,majd kezet fogott a barátságos néppel.
-Szia! Patricia Nolan vagyok,de hívj csak nyugodtan Pat-nek! Nagyon örülök! - Patricia viszonylag kedves volt,ami meglepte Zoey-t.A külseje alapján,elképzelhetőnek tűnt,hogy csak hason szerűekkel barátkozik.Hosszú szőke haja a válláig ért,és meleg barna szeme barátságosan csillogott.
-Khm,az én nevem Gerarty Marks,örülök. - A következő lány haja sötét volt,és amikor biccentett Z-nek sűrű haja meglibbent körülötte.A Gerarty mellett ülő fiú,úgy nézett Zoey-ra,mintha egy érdekes múzeumi tárgy volna.Kétség kívűl jól nézett ki,de az arcán volt valami kisfiús.Kék szeme csak úgy csillogott.
-Ian Browser vagyok,hallottuk hogy van egy ikred akivel most találkoztál... - Szögezte le Ian majd a következő pillanatban Beth futott be aminek Z kimondottan örült.Legalább nem kell a buta kérdésekre válaszolnia.
-Hé Z! Ööö,mizu? - Beth megpróbált laza lenni ami kétség kívül nem ment neki.Ennek ellenére Zoey testvérhez méltóan üdvözölte és megölelte.
-Segíts! - Suttogta majd színlelt jó kedvvel vissza fordult.A három diák kiszáradt szemekkel bámulták őket,csak Silas mosolygott barátságosan.Ez kétségkívül bejött Zoeynak.
-Ti csak most találkoztatok? - Kérdezte Patricia kíváncsian,de legalább már ő is mosolygott.
-Igen,fent a vonaton,hát nem nagyszerű? - Felelte Beth izgatottan és megint Zoeyhoz fordult. - Hé,az lenne a legjobb ha most találkoznál Cedrikkel.Jézusom már jön is!
-Várj!...Mi?
-Itt vagyok Beth,mit szeretnél mondani? - Kérdezte Beth bátyja.Magas és jóképű volt,griffendéles és izgatott.
-Szóval.Amit most látni fogsz az lehet hogy lesokkol,megijeszt,vagy boldoggá tesz.De az is lehet hogy dühössé.... - Beth hirtelen maga elé rántotta Zoey-t,Cedrik pedig csak nézett.Mint egy birka.
-Khm,izé,Helló. - Zoey azt sem tudta hol áll a feje.Cedrik csak állt és nézett.Két perc kínos csend után szólalt meg.
-Te is a húgom vagy? - Damien és Bette is befutott,Cedrik vállára támaszkodva figyelték a jelenetet.
-Csá haver,mi a pálya? Igen nagy valószínűséggel két húgod mert ugyan úgy néznek ki.Vágod? - Damien nem kerülgette a forró kását,csak ki mondta.Erre Zoey nem lett volna képes.Mindig sok időbe tellt mire lemondta az igazat,ellenben Damiennel.
-Aha. - Cedrik olyan sápadt volt mint az egyik kísértet nő az asztalnál.Lassan oda sétált Zoeyhoz ami ettől eléggé megrémült és tett hátra felé egy kis lépést.
-Nem foglak bántani.Csak meg akarlak ölelni.Elvégre...Testvérek vagyunk vagy nem? - Kérdezte kedvesen.Már többen isoda gyűltek az asztalhoz és tátott szájjal nézték a jelenetet.Zoey felsóhajtott és megállt hogy Cedrik meg tudja ölelni és meg is tette.A fiú ölelése nagy hatással volt rá.Soha nem volt apja vagy bátyja,csak egy retardált nagybátyja Stanley,aki mindig az anyja idegeire ment.Nem volt senki aki viccből megfenyegette a fiúját vagy az ő kishúgának vagy kislányának nevezte volna.A meghitt családi pillanatot McGalagony szakította félbe,aki elkezdett kopácsolni a poharával.Addig addig nem ültek le amíg le nem jött és meglátta az ikreket.
-Merlin szakállára! Dumbledore professzor jöjjön ide! - Sipította McGalagony.Te jó ég....Gondolta Beth.
Ian Browser
Patricia Nolan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése