2014. november 27., csütörtök

2.Fejezet

2.Fejezet
-Akkor most mi legyen? Sétáljunk ki libasorba a lány wécéből mintha mi sem történt volna? Mert abban biztos vagyok hogy nem fognak csak úgy elsétálni mellettetek.Hohoho! Állj! De hogy van az hogy eddig nem találkoztatok? - Bette fel-alá járkált és közben detektív kérdéseket tett fel.
-Öhmm,én régebben nagyon csúnya kislány voltam.Tele szeplővel,hatalmas szemüveggel,és pattanásokkal.Vékonyka voltam mint a bot.Így ment ez nyárig.Összeszedtem magam,a mugli világban eljártam kondizni,kozmetikushoz és átestem egy szemműtéten.Ennyi az egész. - Mondta Zoey,és elképedtem.Lehet hogy a valóság show-ban,mégis igaz amit mondanak? Hmmm..
-Nem téged csúfoltak Madárijesztő Mary-nek? - Kérdezte Bette,és alig láthatóan Zoey bólintott egyet. - Ú,szar lehetett,de mostanra szépen kikupálódtál,gratulálok csajszi.Melyik házban vagy?
-Mardekár.Miért,ti?  - Kiesett a kezemből a zsebkendő.Ó,merlin! Most kaptam egy szuper nővért,és a mardekárba osztották? Ez életem legfurább és legboldogabb napja.
-Griffendél. - Feleltük egyszerre.Sóhajtott egy nagyot aztán fojtatta.
-Lehet hogy én is oda kerültem volna.
-Ha?
-Ha nem kérem a Teszlek Süveget hogy tegyen a Mardekárba.De mostanra beláttam hogy ostobaság volt ezt kérnem.Az anyám ragaszkodott hozzá hogy kérjem a mardekárt.A lelke mélyén ő is tudta hogy nem vagyok oda való.De mindegy! Ne foglalkozzunk ezzel,menjünk ki és kész.Üljünk be a kupéba,öltözzünk át és érezzük jól magunkat.
-Ooooké. - Feleltük egyszerre Bette-vel.Hát jó...Ez fura lesz.Zoey odajött és szorosan megölelt.
-Tudod,mindig arra vágytam hogy kapjak egy testvért.Most végre megkaptam. - Vissza öleltem,majd megfogtuk egymás kezét és kisétáltunk az ajtón.Bette ment elől és kémlelte hogy jön-e valaki.
-Hé,figyelj Bette.Nem tarthatjuk titokban hogy ikrek vagyunk.Mindenki tudni fog róla,úgy hogy higgadj le. - Mondta Zoey,de éreztem hogy ő is feszeng.Hamar odaértünk a kupéhoz,és ami a legmeglepőbb: nem látott meg senki.Mindenki azzal volt elfoglalva hogy normálisan felvegye a talárját,meg hogy meglegyen a háziállata.Nem tudtam biztosra,de éreztem hogy Dim is bent van,így felkészültem a legrosszabbra.
Jól sejtettem.Bent ült és nézte a tabletemen az Amerikai Horror Story-t.Vettem egy mély levegőt és benyitottam.Nagy meglepetésemre elhajította a gépemet,aztán angyali vigyort erőltetett magára.
-Te most tényleg eldobtad a tabletem? Dimitri! - Förmedtem rá,mire idegesen nevetgélni kezdett.
-Bocsi! Komolyan! Csak féltem hogy nem engeded meg,és a sorozat olyan érdekes volt hogy,elkezdtem nézni,aztán csak úgy betoppantál.Ne haragudj. - Olyan arcot vágott amitől el tudtam volna olvadni.
-Jaj,nem haragszok! Máskor nyugodtan megnézhetsz rajta bármit,csak ne vágd oda semmihez. - Leültem és megfogtam a vállát,mire ő megpuszilt.Ugrálni tudtam volna örömömben,de most nincs itt a hülyeségnek az ideje. - Cserébe ígért meg hogy nem fogsz kiakadni...
-Őőő,miről van szó? - Kérdezte gyanakodva,mikor valaki türelmetlenül kopogott.
-Majd meglátod.Gyertek! - Kiáltottam,majd bedühödtem.A kintről beszűrődő hangok arról árulkodtak,hogy a lányok azon veszekednek,ki jöjjön be elsőnek. - Zoey! Gyere már be!
Nyílt az ajtó.Mivelmég nem szoktam hozzá hogy van egy ikrem,elkezdtem pánikolni.Sikoltozni kezdtem,és lefogtam egy párnával Dimitri szemét.
-Most meg mi van? - Suttogta Bette.
-Mi az,valami meglepetés? Király! - Lelkendezett Dim.
-Ó de még milyen nagy meglepetés... - Behunytam a szemem és leemeltem a párnát.
-Te jóságos Merlin! Ez..Ez...Ez lehetetlen! Mi a franc?!Most csak álmodom?! - Hitetlenkedett Dimitri.
-Nem,nem álmodsz.Először én is azt hittem,de nem. - Mondta Zoey,és hallani lehetett a vigyort a hangjában.
-Ti ikrek vagytok?!
-Ó Merlin! Hányszor kérdezed meg?! - Forgatta a szemét Bette.
-Van valami problémád? Nem mindennap látok kettő Beth-t! - Kiáltotta,majd hatalmas kortyokban nyelni kezdte a töklevet.
Miután Dimitri nagy nehezen lenyugodott,elkezdtünk beszélgetni,és a végén arra jutottunk beszélünk McGalagonnyal.
-Most akkor csak úgy menjünk ki? Libasorba? - Kérdezte Dimitri,látván,még mindig nem dolgozta fel az imént történt dolgokat.
-Miért? Tán át kéne másznunk a vonat tetején,mint a vadnyugati banditák? Térj már észhez! Nem bankrablók vagyunk,hanem diákok. - Mondta Bette. - Előre megyek.
Vettünk egy mély levegőt,és kimentünk a kupéból.Az első ember aki meglátott,egy jóképű,mardekáros fiú volt.Dimitri neki állt pacsizni vele,innen gondoltam hogy jóban vannak.Az viszont nem kerülte el a figyelmem,hogy amikor meglátott kidülledt a szeme,de szerencsére csak egy pillanatig.
-Ó,cső Silas.Mizu? - Kérdezte lazán Dimitri.A fiú elvigyorodott,majd vissza köszönt.
-Mizu Damien? Ők a barátaid? - Ránk nézett majd kezet nyújtott. - Sziasztok,a nevem Silas Montgomery.Látom ikrek vagytok. - Úgy bólogattunk mint a fogyatékosok,végül Zoey szólalt meg.
-Ja,azok vagyunk.A nevem Zoey Collins..A húgomé pedig...Beth...izé...Lakford. - Oldalba böktem a "nővérem".Beth izé Lankford?  Miért nem inkább Hányós Csaj? Silas kérdő tekintettel nézett ránk.
-Hát mégsem ikrek vagytok? - Megakartam szólalni,de sajnos belém fojtotta a szót.
-De,elvileg.Csak most találkoztunk a klotyón. - Hurrá! Legjobb lenne ha a hátralévő életemet inkább egy nagy,zöld,mugli kukában tölteném.Mondhat valaki ennél is cikibbet? Arra számítottam hogy a srác elmegy,majd azt híreszteli a suliban hogy mennyire idióták vagyunk.Meglepett,mikor hahotázni kezdett.
-Hé,mi olyan vicces? Szia Silas. - Megérkezett Bette is. - Jó lenne indulni.A Malfoy fiú megfenyegetett hogy ha még egyszer fellököm,elmondja az apjának.
-Szia Bette,ja,hát csak találkoztam az ikrekkel.Zoey elmesélte hogyan talákoztak.
-A klotyón.Ja,ami a klotyót illeti.Összefutottunk Rachellel és a barbijaival.Én a helyedben vigyáznék,mit eszek és mit iszok meg.Azt mondta meg fog téged szerezni. - Silas,jóól megforgatta a szemét,de úgy hogy majdnem kiestek a helyükről.
-Igaz,Jocy és én nyár közepe óta szüneteltetjük a kapcsolatot,de ha Rachel lenne az utolsó nő a világon,akkor inkább lennék meleg.
-Ó,ne! Mit történt veletek? - Kérdezte Dimitri.
-Mondjuk úgy hogy,egy mugli bulin megláttam az igazi énjét.Berúgott,pedig megígérte hogy nem fog.Gyalogoltunk egészen a házunkig,ahonnan az apám hazavitte.Neki kellett volna vezetni a mugli járműt,mivel én még kiskorú vagyok. - Ránk kacsintott,majd folytatta. - A bulin össze gabalyodott valakivel.Egy lánnyal. - Mind a négyünk szája kinyílt a döbbenettől.Nem ismertem Jocy-t,csak néha elkérte tőlem a leckét.Kedves lánynak tűnt,és teljesen heteronak.
-Ugye? Nekem is ez volt az első reakcióm,de most mennem kell.Ikrek.. - Hozzánk fordult,majd folytatta. - Igazán örülök hogy megismertelek titeket,remélem még találkozunk,sziasztok! - Intett egyet,majd ellibbent előre.
-Micsoda jó pasi. - Mondta Zoey,de azonnal a szája elé kapott.Mindannyian ránéztünk,amitől elpirult.
-Most meg mi van? Egy tizenöt éves lány nem mondhatja egy dögös pasira hogy dögös? Mintha nem is ebben a világban élnénk! Szégyen,emberek,mondhatom,szégyen! - Hátradobta fekete haját,majd előre lépdelt.

Zoey
Zoey nevetve előre vitte a csomagját,és azon gondolkodott,milyen jó is egy ikertestvér.Talán bemehetne helyettem órára,vagy randizhatna helyettem.Gondolta,majd arra összpontosított,hogy nem csak ezért örül annyira Beth-nek.Azért is mert mindig egyke volt,csak az anyja volt neki aki szerette.Senki más,sőt ezelőtt barátai sem voltak nagyon,mert csúnya kislány volt.Agyafúrt,de csúnya.Az anyja,Rita,folyton tanítgatta otthon,és ezért mindig egy lépéssel előrébb járt a többieknél.Hirtelen megfogta valaki a vállát,amitől Zoey megijedt,és elejtette a bőröndjét,amiből kiesett egy könyv.Mikor felnézett Silas Montgomery mosolygott rá bocsánatkérően.
-Ne haragudj Zoey,nem akartam.Máris segítek.
-Hagyjad,nem kell.Mindjárt felveszem. - Mentegetőzött Zoey,majd egyszerre hajoltak le,amitől egy pillanatra összeért a kezük.
-A Hobbit.Nocsak,én is szeretem Tolkien-t.Nagyszerű könyvek,lélegzetelállító filmek. - Mondta a fiú.
-Ühüm. - Motyogta Zoey.
-Na mindegy,igazából azért jöttem,hogy megkérdezzem,nincs-e kedvetek ma este eljönni a Három Seprűbe.Tartok egy kis "évnyitó" összejövetelt.Nagyon örülnék neki ha ma este ott lennél.
-Lennék? - Kérdezett vissza Zoey,és közben felvonta a szemöldökét.
-Ööö..Izé,lennétek.Nagyon örülnék ha ma este ott lennétek. - Silas egy pillanatra elvörösödött,de csak egy pillanatra.Egy pillanat alatt felvette a csábos mosolyát,majd ismét megszólalt. - Szóval? Eljöttök?
-El! - Vágta rá Zoey,kicsit talán túl gyorsan,amitől elnevette magát.
-Rendben,akkor este találkozunk! Szia... - Köszönt el Silas,aztán Zoey lebattyogott a vonatról.

1 megjegyzés: